Óriási vita van az MNB-ben a forintról

A forint újabban rekordgyenge, nem csoda, hogy sokan találgatják, mi jár ilyenkor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetőinek a fejében. Az infláció kordában tartásáért felelős jegybank ugyanis olyan intézmény, amely valóban hathatna az árfolyamra

• kommunikációval,
• kamatemeléssel,
• egyéb intézkedésekkel.

De az MNB mindössze rövid közleményekben kommunikál, így sok kérdés felmerülhet:

• Zavarja-e a jegybankot a gyenge forint?
• Ha igen, egyáltalán mit tart túl gyengének?
• Fontolgatja-e egyáltalán a piacokat megnyugtató valamelyik intézkedést, elsősorban a kamatemelést?

Nagyon leegyszerűsítve, ha az MNB alapkamatot emelne, azzal vonzóbbá tenné a forintot, ami így vélhetően erősödhetne. Ám a hatásmechanizmus nagyon összetett, és a magyar gazdaságpolitika évek óta a gyenge forint-alacsony kamatok kombinációban hitt, aminek a rendszerét nem könnyű elengedni.

A kiváráspártiak

Eddig nem történt kamatemelés, így először nézzük meg, hogy mit mondanak azok, akik szerint várni kell, nem kell kamatot emelni. Ha a kamat alacsony és a forint gyenge, annak valóban vannak pozitívumai:

• Ma már a magyar adósok, főleg a lakossági adósok forintban vannak eladósodva, a törlesztőrészletük nem a forint gyengülésével nő, hanem a kamatszint emelkedésével. Ezt szeretné mindenki elkerülni, jobban alakul ugyanis a GDP, ha a lakosság fogyaszthat és nem csak törlesztésre megy el a keresete.

• A gyenge forint kedvez a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének, az exportőröknek.

• A gyenge forint idején többet érnek forintban az uniós források, és többet érnek a külföldön dolgozók (több százezer magyar) hazautalásai, ezek pedig nagyban javítják a forintban kimutatott magyar fizetési mérleget.

• A gyenge forint az MNB nyereségességét is támogatja.

A kiváráspártiak érvrendszere szerint

Ennek az volt a lényege, hogy az alacsony kamat és a gyenge forint segítette a magyar gazdaság versenyképességét, és a magas külkereskedelmi aktívumunk éppen azért nem okozott forinterősödést, mert alacsony volt a kamat. Így versenyképesek maradtunk, ráadásul az adósságunkat sikeresen konvertáltuk devizáról forintra, nem is fájt annyira a gyenge forint sehol. Mivel a világban nem volt infláció, így a gyenge deviza ellenére sem emelkedtek érdemben a hazai árak.

Ha ezeket a vívmányokat az első kis szellőre, a forint elleni kisebb támadásra veszni hagyjuk, akkor oda a sikeres rezsim, mondják. Ami logikusnak is tűnő érvrendszer, csak mintha az első kis szellő mostanra már viharnak tűnne.

A lépéspártiak

A fentiekkel szöges ellentétben a lépéspártiak szerint nagy hiba tétlenkedni, és hagyni romlani a folyamatokat. Ők úgy látják, hogy most már annak lenne itt az ideje, hogy a jegybank akár a kamat emelésével is megállítsa a forint gyengülését. Ha ugyanis nőne a kamat, és erősödne a forint, annak fontos stabilizáló hatása lenne:

• nem emelkedne meg annyira a magyar infláció az importált pénzromlás miatt,

• a devizaadósságok törlesztése kisebb terhet jelentene,

• többet érne a magyar munkaerő forintbére nemzetközi összehasonlításban, ami esetleg csökkenthetné a fiatalok, a jó munkaerő elvándorlását,

• többet érnének a forintmegtakarítások, nemzetközi mércével gazdagabbak lennénk, olcsóbbá válnának például a magyarok külföldi nyaralásai.

Ha a forint szemmel láthatóan gyengül, már a török lírával szemben is leértékelődik, és a regionális versenytársakkal szemben is alulmarad, akkor lépni kell. Ez a lépéspárti MNB-sek egyik fő mondása. A másik pedig az, hogy minél előbb lépünk, annál kisebb lépés lehet elegendő, minél tovább várunk, annál nehezebb lesz a piac megnyugtatása.

Az MNB-ben tusakodnak

Az MNB tétlensége kívülről tűnhet tanácstalanságnak, makacsságnak, de valójában a Szabadság téren belül az elmúlt napokban „nagyon zajlik az élet”. Ahogy többen elmesélték nekünk, feszültség van, szakmai viták zajlanak és elég erősek a nézetkülönbségek.

Amiben biztosak lehetünk, a Magyar Nemzeti Bank egy hatalmas szervezet, ahol rengeteg, jól megfizetett szakember elemez, az intézmény fő mandátuma ráadásul az infláció kordában tartása. És mivel a forint árfolyama jelentős mértékben befolyásolja az inflációt (ezt mindjárt jobban is kifejtjük), az inflációs hatást az MNB biztosan kiemelten kezeli. A továbbiakban mi is ezt a logikát követjük.

Megy a számolgatás

Forrásainktól azt hallottuk, hogy az MNB különböző modellszámításokat végez, amelyek megmondják, hogy miként hat a 330, a 335, illetve a 340 forintos euró

• az inflációra,
• az adósságszolgálatra,
• a GDP-re és
• az egyensúlyra.

Természetesen ezzel kapcsolatban kerestük is az MNB-t, szívesen megismertük volna a hatásmechanizmusok szakszerű levezetését, de az említett kommunikációs stop miatt nem ismerhettük meg ezeknek a számításoknak az eredményeit, a várható hatásokat. Így inkább csak forrásaink elmesélésére hagyatkozhatunk.

Inflációs hatások

Az MNB szempontjából tehát a legfontosabb az infláció, és fogadjuk el a forrásainknak és a jóindulatú elemzőknek, hogy a jegybank elsősorban valóban az inflációra fókuszál, nem a költségvetés egyensúlyára, a gazdasági növekedésre, vagy főleg nem a saját nyereségére.

A régóta kordában tartott, vagy elemzői kifejezéssel a „horgonyzott” infláció azonban most amúgy is veszélyben van, hiszen már csak azért is elszállhat, mert

1. a munkaerőhiányból bérinfláció fakad,
2. a dollár kamatemelések miatt erősödik a dollár, ez is inflációnövelő hatású,
3. amit megfejelt a forint gyengülése.

Nem gyengült extra sokat

De miért emeli meg az inflációt a gyenge forint? Ezt mindjárt megnézzük, de egy pillanatra rögzítsük: az elmúlt napok állandó forinthírei, az újabb és újabb rekordgyenge árfolyamok átlépése közben azt gondolhatnánk, hogy a forint mostanában brutálisan meggyengült. Valójában nem, az idei 6 százalékos változás nem olyan óriási kilengés, de az mindenképpen új elem, hogy a forint kilépett a gyenge oldalon a régóta érvényes 300-320 forintos sávból. Számszerűen:

• Ha az idei évet nézzük, a forint 310 forintról, 330 forintig gyengült az euró ellenében, ez az említett 6 százalékos pénzromlás.

• A dollár eközben 282 forintig ment, és mivel 256-ról indult, ez már 10 százalékos forintgyengülés.

De mi az az importált pénzromlás?

A magyar árukereskedelemben az uniós reláció, vagyis az euró a meghatározó, de sok nyersanyagnál, például az olaj esetében a dollárelszámolás a jellemző.

Ha 6, illetve 10 százalékkal drágult az import, a legtöbb kereskedő egy ideig türelmesen és kivár, de ha tartósnak gondolja a forintgyengülést, azt igyekszik majd áthárítani a fogyasztókra.

A 6-10 százalékkal drágább benzin, banán, Toblerone csoki és Peugeot autó, vagyis a magyar lakosság fogyasztói kosarában szereplő mindenféle termék drágulása importált inflációt okoz, ami miatt nő a magyar infláció.

Arról eltérő vélemények vannak, hogy egy százaléknyi árfolyamváltozás mekkora inflációváltozást okozhat, de az irány egyértelmű. Samu János, a Concorde Értékpapír elemzője szerint miközben ő 12 hónapos időtávon belül 3 százalékos inflációval kalkulált, ha tartós marad a 330 forint körüli euró, a 4 százalék feletti infláció sem elképzelhetetlen.

Egyetlen hiba problémát okozhat

A jegybank azon munkatársai, akik már lépést szeretnének, úgy érzik, hogy a régóta alacsony infláció veszélyeztetése hiba, mert ha egyszer megint magasabb pénzromlást mérünk, megjelenik egy közlemény egy 4 százalékos adatról, az erősen megemelheti az öngerjesztő inflációs várakozásokat. Vagyis egyetlen hiba az infláció félrekezelésében, hosszú évekre problémát okozhat.

Mint tudjuk, a jegybank az alapkamatot tudja módosítani, és erről el lehet ugyan mondani, hogy ma már az alapkamat kevésbé fontos a különböző hitelkamatok, például a lakossági lakás tekintetében, mint az egyéb irányadó kamatok (BUBOR), de az MNB a kamattal mégis tud üzenni, sőt a kamatfolyosóval a rövid távú bankközi kamatokat is befolyásolni tudja.

Óriási mínusz a reálkamatokban

És itt jön egy nagyon fontos magyar specialitás. A tőzsdéknek, és így a devizapiacoknak van egy nagyon jellemző tulajdonsága, sokkal gyorsabbak, legalább 10-12 hónappal előrébb járnak, mint a reálgazdaság. Ha tehát igazunk van abban, hogy a gyenge forint magasabb inflációt eredményez, akkor

Az persze igaz, hogy a devizapiacon aktív külföldieknek tök mindegy, hogy milyen a magyar infláció, ők csak a nominális kamatra és az árfolyamra figyelnek, de a magyar megtakarítók azt várják el, hogy a pénzük reálértéken ne romoljon, vagyis a pénzromlás ütemét megkapja a befektető a betéti kamatokban, vagy a megtakarításainak a hozamaiban.

Szóvivői olaj a tűzre

A következő jegybankon belüli véleményt soha egyetlen MNB-s sem fogja nyilvánosan megerősíteni, de attól még igaz: a kormányzati kommunikáció most kifejezetten a jegybank ellen dolgozott. Az MNB-t természetesen zavarja a hektikus forint, örülne, ha lecsendesedne a vihar, és a forint a jól megszokott nyugodt sávban mozogna. Erre a magyar kormány megpróbálkozott a török úttal, vagyis azzal a Recep Tayyip Erdogantól gyakran hallott mondattal, amit valójában soha nem szabad gyengülő deviza esetén mondani.

Kovács Zoltán kormányszóvivő azt mondta, hogy

nem zárjuk ki, hogy spekulációs folyamatok állnak a hátterében”.

A jegybankban hét napon át 0-24 óráig figyelik a nemzetközi devizapiacokat és pontosan tudják, hogy ez mindig a legrosszabb hatású mondat, a gyengeség jele, olaj a tűzre, felhívás keringőre.

Igen, így van, a devizapiacon spekulánsok spekulálnak, lehet még ilyeneket mondani, a multinacionális vállalatok profitra törnek, az oroszországi futballvébén induló csapatok győzni szeretnének, a nap süt: igen ilyen a természetük.

A devizapiacokon megjelenő befektetők egy jelentős részének a spekulációs nyereség az alapvető célja. Vannak természetesen kereskedelmi helyzetből adódó átváltások, például egy exportáló cégnek euróbevétele keletkezik, de forintban fizeti a kiadásait, vagy vannak, akik a változások elleni fedezeti ügyleteket kötnek, előre szeretnék rögzíteni a későbbi devizabevételeiket, de a piac jelentős része a jövőbeli változásokból szeretne nyerni, vagyis spekulál.

Csakhogy, amikor valaki kormányzati tisztviselőként erről beszél, az mindig annak a jele, hogy nem ura a helyzetnek, hárít, felelőst, bűnbakot keres. Ilyenkor mindig egyre több ragadozó érkezik, körözni kezdenek a dögkeselyűk.

Jönnek a ragadozók

Márpedig Magyarország ellen most érdemes spekulálni. A spekuláns olyan, mint az antilopcsorda körül ólálkodó leopárd, kóstolgatja, méregeti az állatokat, próbálja megtalálni a fiatalabb, a betegebb, a gyengébb állatokat.

Amikor a befektetők a török líra, az argentin peso és a brazil real mellet egyre jobban a forintot is elkezdték méregetni, akkor nem a tagadhatatlan eredményeinket kérdőjelezték meg. Ilyenek tényleg vannak:

• Magyarország makrohelyzete tényleg nem sérülékeny,

• jó a kereskedelmi egyensúly,

• az adósságszolgálatban visszaszorult a devizaadósság aránya,

• még valamelyest csökken is az eladósodottságunk.

A spekulánsok egyszerűen arra mentek rá, hogy a dollár irányába amúgy is vándorol a feltörekvő piacokról a tőke, érdemes olyan piacokat keresni, ahol a befektetők eleve kevésbé szeretnének maradni a gyengébb hozamlehetőségek miatt, és ott a spekulatív pozíciókkal rá lehet erősíteni a piaci folyamatokra és sokat lehet nyerni.

De akkor lép végül, vagy nem lép a jegybank?

Azt a Szabadság téren is tudják, hogy az MNB ma a világ egyik leglazább jegybankja. Lazának azt a jegybankot nevezik, amelyik alacsony kamattal segíti a gazdasági növekedést, szigorúnak pedig azt, amelyik kamatemeléssel erősíti a devizát, vagy készül fel a jövőre. Ahol ugyanis magasabb a kamat, ott ha baj van, lehet élénkíteni kamatcsökkentéssel.

Sokan megírták mostanában, hogy az MNB lazasága ma már kiugró a kamatokat megemelő cseh, vagy román jegybankhoz képest is, de az eleve magasabb szintű kamatokkal operáló lengyelekhez képest is.

Az MNB vélhetően engedni fog, de nagyon fél ettől a lépéstől, és itt megint muszáj egy kis nemzetközi kitekintést tenni.

A kamatemelkedés óriási veszély

A kamatemeléstől, a kamatemelkedéstől való félelem ugyanis ma teljesen jogos. 2007-ben szörnyű adóssághelyzet alakult ki a világban. A rengeteg rossz adósságot a pénzügyi termékfejlesztők jónak láttatott alapokba csomagolták, aztán az egész kipukkadt.

Az az egyetlen szerencsénk, hogy hiperalacsony volt az elmúlt időszakban a kamatszint, így erre a mérhetetlen sok hitelre nem kell annyi kamatot fizetni.

H a világ kamatszintje nem 0-1 százalék, hanem 4-5 százalék lesz, akkor olyan óriási csődhullám indul majd be, amire gondolni sem szerencsés. Természetesen az MNB nem képes a globális folyamatokat meghatározni, de a gazdasági növekedés a hazai lakosság és vállalati szféra adósságtörlesztési terheinek emelkedésétől ő is biztosan tart.

Egészen biztosan történni fog valami

Az MNB ma már nem gondolhatja, hogy a laza politika fenntarthatatlanságáról szóló közleményeik finomhangolt kommunikációja elegendő. Amíg a világ még valamennyire hozzá van szokva a stabil forinthoz, addig minden lépés egyszerűbb, mérsékeltebb lehet. Ha már egy hektikus deviza védelmében kell kríziskommunikációt folytatni, vagy válságkezelő lépéssel reagálni, akkor az erősebb intézkedések is nehezebben érik el a céljukat. 

Az MNB-nek a közeljövőben szinte biztosan határozottabban kell kommunikálnia arról, hogy zavarja az árfolyamon keresztül ható inflációs változás, sőt, talán konkét lépéseket is tennie kell.

• Lehet, hogy elég Nagy Márton MNB-alelnöknek adnia egy határozott interjút,

• esetleg hozzá lehetne nyúlni a bankközi kamatok meghatározása szempontjából szükséges kamatfolyosóhoz,

• de még egy kamatemelés sem kizárt.

A Magyar Nemzeti Bank vezetői vissza szeretnék vezetni a forintot korábbi, jól megszokott szűk euró/forint sávba, valahol 315 forint körül. Ha az MNB ezt mindenfajta lépés nélkül eléri, az nagy szerencse, vagy nagy győzelem. Ám ha ez esélytelen és mindenképpen lépni kell, akkor sokkal olcsóbban ússza meg a jegybank, ha hamarabb lép. Ezen megy a vita, és tényleg van miről vitatkozni.

Borítókép: Bloomberg / Getty Images Hungary.